Viszonylag új kollégaként néha vannak olyan helyzetek, amik teljesen meglepnek… A legutóbbi szintén a szolnoki üzlet nyitásánál esett meg.
Amikor az Oázishoz jöttem, én egy meglévő pozíciót vettem át, tehát megvoltak bizonyos kialakult rendek és szokások. Amit nem tudtam, abban segítettek a munkatársaim, a kőbányai áruház vezetői és dolgozói. Áruátvétel, bevételezés, készletnyilvántartás… Bár már előzőleg is dolgoztam vállalatirányítási rendszerrel, egy újba mindig bele kell tanulni, és én minden segítséget megkaptam.
Mikor leérkeztünk Szolnokra a nyitás előtt 1 nappal, (persze már 3 hónapja folyamatos telefonos kapcsolatban segítettünk nekik) meglepve tapasztaltam, hogy az ottaniak nem vették át az általunk használt cikktörzset. Ugye a készletnyilvántartásnak, mindennek ez az alapja a kiskereskedelemben. Mi leküldtük nekik, ők megköszönték, aztán írtak maguknak egy teljesen újat… A szavam elállt. Belegondoltam, hogy hány száz munkaóra lehet e mögött. Eszméletlen teljesítmény, de ha ezt tudom, jó előre lebeszélem őket. Számukra nem volt átlátható a mi több mint tízezer árucikket tartalmazó cikktörzsünk, ezért kezdtek neki elölről, a saját szempontjuk szerint. Oké, mondom, ez teljesen érthető, de azért szólhattak volna… No nem baj, így legalább úgy dolgoznak, ahogy számukra logikus.
Azért volt olyan, amiben tudtunk nekik segíteni. Egyes munkafolyamatokat nem lehet felborítani… Ilyen az áruátvétel.
Úgy nem lehet árut kihelyezni, hogy az nincs bevételezve és felárazva… hogy aztán az összekeveredett növények között kelljen matatni, és így dupla idő alatt végezni…
Először megjön az áru. Szállítólevél vagy számla alapján átvesszük tételesen, közben a rutinos kolléga már árakat is képez rájuk, hogy ne kelljen 2x végigvenni minden növényt. (számlát és számológépet kézben tartva árat képez). Aztán, ha még nincs ilyen áru készleten, akkor meg kell csinálni a cikktörzset. (ha tudjuk mit kapunk, akkor ezt akár előre is meg lehet) majd a bevételezés jön (mennyiség), és lehet nyomtatni vonalkódokat. (A vonalkód nyomtató össze van kötve a nyilvántartóval) Na és ezután lehet a növényasztalokra felrakni őket, persze nem ömlesztve, és nem oda, ahol van egy kis hely, hanem, szépen, sorba, tömbösen, színek szerint, esetleg témánként. Ki hogy álmodja meg a maga üzletének berendezését.
Szóval egy a két nap az új, szolnoki üzletben kalandos és tanulságos volt. Végül persze minden jól alakult, a végeredmény gyönyörű lett, és a vásárlók is elégedettek.
Utolsó kommentek